Any�m azt mondja, hogy abban a percben nem is volt eg�szen biztos benne, hogy sz�l�si f�jdalmai vannak. Mondta is, hogy tal�n csak egyszerûen a gyomra rendetlenkedik. Azt�n a sokadik f�j�s ut�n arra gondolt, hogy ez nem lehet valami csip-csup t�rt�n�s a test�ben, valami alantas inger. A test olyan jelz�seket adott, mint m�g soha, valami m�s dimenzi�ban, a mikroszkopikus �s a makroszkopikus k�z�tt ingadozva. Bens�je a v�gtelen fel� tend�lt, mint egy matematikai egyenlet. Egy l�p�sre volt a semmi l�ktet�s�t�l. �s mennyi �let odabent! Ap�m idegesen esk�d�z�tt, hogy szereti. Any�m egyed�l nem tudn� v�gigcsin�lni. Any�m sz�v�s, vagy �gy tesz, mintha sz�v�s volna. T�bbsz�r is kiment a v�c�re, �s v�reset kak�lt, id�nk�nt z�ldeset. Eg�sz �jjel azt hajtogatta halkan:

– Sz�lni fogok. Most t�nyleg sz�lni fogok.

Ap�m folyton eml�keztet arra, hogy any�m eg�sz �let�ben nagyon b�tor volt. �n voltam az els� �s egyetlen gyereke. Any�m nem tudta – ahogy egyetlen n� sem –, milyen f�jdalmas lehet ez, �gy tapasztalatlan l�v�n, �beren figyelte mag�t. Nem engedte eluralkodni mag�n a f�lelmet. Kurta, kiv�gott, nevets�ges inget adtak r�. Izzads�gt�l lucskos hord�gyra fektett�k. ‘ sz�tt�rta a l�b�t – v�gre megtudja, mennyire f�j. A sz�l�sz r�parancsolt, hogy nyomjon, ha j�n a f�j�s. Felny�lt, �s turk�lt, �rz�ketlen�l. �gy f�j, mint a hal�l. Az ott bent az �let, �gy f�jhat a v�g. M�g nem ment el a v�z. Egy hossz�, feh�r, mûanyag p�lc�val szak�tott�k fel. Any�mb�l b�s�ges, meleg �s s�kos v�z fakadt, mint valami er�t ad� balzsam. Az orvos keze durv�n d�lta a hasat. Ott bent, ahol �n vagyok. Voltam.

�tvitt�k egy nyomaszt� szob�ba. Ap�m odakint r�gta a k�rm�t, t�pkedte a haj�t, m�g r�gy�jtani se mert. A szoba fala sz�rke volt a zs�ros piszokt�l, a karossz�kek mocskosak, k�t �gy, parav�nokkal eltakarva. Mindegyik karossz�kben egy-egy sz�l� n� ny�sz�rg�tt, lila foltos karjukb�l inf�zi�s cs� l�gott. Ott v�rt, v�zn�n nevets�ges ing�ben, de a has�n m�g a kubai z�szl�, amit Che rakott r�.

Elena Luz, a partiz�n orvosn� meg�llap�totta, hogy any�m m�r h�t centim�terre t�gult, �s k�szen �ll a sz�l�sre, de a f�j�sok nagyon lassan j�ttek. Cs�vet dugtak a Munka �nnep�n, a m�jus elsejei felvonul�son lebarnult karj�ba. Azt mondja any�m, hogy �gy �rezte mag�t, mint egy felnyitott barom, mint amelyik annak a holland fest�nek a h�res k�p�n van. M�r nem tudta k�vetni a f�j�sok sûrûs�g�t. Az �sszes orvos odaj�tt, hogy feld�lj�k a has�t, �s feldugj�k idegen kezeiket.

Ide-odav�ndorolt a sz�rke karossz�k �s az �gy k�z�tt. Az orvosok k�rt�k, hogy nyomjon. ‘ nem akart el�julni. Az idegen kezek �jra sz�tnyitott�k a szem�remtest�t – olyan volt, mint egy t�li pul�ver k�mzsanyaka –, �s �sszevissza matattak benne. V�r �rasztotta el a szem�remtest�t, a csikl�j�t, a v�gb�lny�l�s�t, vizelt, ki�r�tette a beleit. Nyitott test�t �s kif�rk�szett zsigereit kiszolg�ltatta a g�pies k�z�pszerûs�gnek, amit az orvosok tekintet�ben l�tott.

Szemei fennakadtak, er�sen megragadta a k�t t�rd�t, �s egy n�st�nyoroszl�n �v�lt�s�vel nyomott. Egyik t�rde kics�szott a kez�b�l, a cs� a f�ldre esett. Visszasz�rt�k a m�sik karj�ba. Megint a vad matat�s a belsej�ben �s a kimondhatatlan f�jdalom. A szak�rt�k szerint m�r majdnem megsz�lt, �szerinte haldoklott, egyre �resebb lett. �tvitt�k a sz�l�szob�ba, a folyos� kell�s k�zep�n egy nagy reped�s felhas�totta a g�tj�t a szem�remtest�t�l a v�gbel�ig. Ez az �n fejem!

M�r a sz�l�szob�ban volt, amikor �tvetette mag�t a hord�gy foganty�j�n. Egy tol�s, �s semmi. M�g egy hossz� �s h�romdimenzi�s tol�s. A fejem megakadt. �s m�g egy. Az er�, ami any�v� tette �t, engem pedig gyermekk�. Izz�. Egyetlen r�pke pillanatra a hal�lt�l. Ebben a tol�sban – mondja � – �rintette egym�st az �let �s az az ismeretlen oda�t.

– Ez volna Isten? – m�g ma is ezt k�rdezi mag�ban.

Mindent akart l�tni, amikor kij�ttem a test�b�l, �s gy�ng�n, dorombolva s�rtam. K�nnyû voltam �s ny�lk�s. Idegen voltam magamnak. M�g most is idegen vagyok magamnak. Any�m nem volt t�bbet �n. �n nem voltam t�bbet �. Kitiszt�tott�k bel�l, drasztikusan �s jeges v�zsug�rral. Megmutatt�k neki a hatalmas m�hlep�nyt, gy�ny�rû volt, mint egy szobor. �gy f�j m�g, mint minden �s semmi. �sszevarrt�k lassan, �s � tudta, hogy sok v�rt vesz�tett. Meddig f�j m�g az �let ereje? �n, k�v�l az � univerzum�n, megkezdem az eny�met. Az � sz�m�ra v�get �rt a f�jdalom. Sz�momra most kezd�dik.

Ap�m ugr�lt �r�m�ben, b�r el�gg� csal�dott volt, hogy nem a gy�ztes forradalom els� munka�nnep�n sz�lettem, hanem m�jus m�sodik�n. �n m�g csak egy kubai z�szl�ba csavart, magzatv�zt�l ny�lk�s csomagocska voltam, de m�r akkor kezdt�k a fejemre olvasni, hogy nem teljes�tem forradalmi k�teless�gemet:

– Tegnap kellett volna megsz�letnie, k�t percen m�lott, a fen�be! M�jus elsej�n kellett volna megsz�letnie! Nem bocs�tom meg egyik�knek sem – sop�nkodott sug�rz� arccal. Az orvos vigasztalta:

– Ne h�borogjon, elvt�rs, ma is fontos nap van, a Nemzeti Epiz�dok Napja, a madridi kiv�gz�sek�, Goya festm�nye, tudja?

Ap�m mit sem tudott Spanyolorsz�g t�rt�nelm�r�l, sem semmilyen t�rt�nelemr�l. M�g tal�n valami keveset a spanyolok elleni f�ggetlens�gi h�bor�r�l. Annyit tudott csak, hogy az � ellens�ge a jenki, �s hogy janu�r elsej�n sz�letett az � forradalma, �s vele egy�tt a l�nya, csak �ppen tavasszal, de az itt, a tr�pusokon mindegy is: rohadt meleg van.

– Hogy fogj�k h�vni a kisbab�t?... Megvan m�r a neve?

– H�t... A Victoria tetszene... vagy nem is, ink�bb... Patria! Legyen Patria! Nagyon eredeti n�v! �n vagyok az apja, Patria apja, a Haz��! A Haza Apja! Carlos Manuel de C�spedes! Aki els�nek szabad�totta fel a rabszolg�it! Az igen, az t�k�s fick� volt!

�s ap�m, v�lt dics�s�ge tudat�ban, megindultan zokogni kezdett.