Che bolíviai naplója:
(részlet)

A fordító jegyzete :
Világszerte jelentős az Ernesto Che Guevarával foglalkozó irodalom. Életrajzának megírására az utóbbi években többen vállalkoztak: Paco Ignacio Taibo (Mexikó) 1996-ban, Jon Lee Anderson (USA) és Jorge Castaneda (Mexikó) 1997-ben. Magyar szerzőtőktől eddig két monográfia jelent meg róla: Horváth Gyula, Anderle Ádám: Peron, Che Guevara című munkája 2000-ben és nemrég Nemere István: Che Guevara magánélete című könyve. A Guevaráról szóló hazai irodalomból legismertebb Moldova Györgynek A napló című regénye (Magvető Kiadó, 1983.). Moldova a regényt Che Bolíviai naplójának a felhasználásával írta. Che kalandos történetű jegyzetei - melyet meggyilkolása után, 1968 januárjában egy lemezborítóba preparált mikrofilmre másolva csempésztek Bolíviából Kubába - eddig magyar fordításban nem jelentek meg. A Bolíviai naplót hitelességének ellenőrzése után még 1968-ban kiadták a szigetországban, majd fordítása a világ számos országában megjelent. Fordításom a naplóba írt utolsó hét nap krónikájáról a '68-as kiadás mára megsárgult, ritkának számító példányából készült, amit Che Guevara kisebbik fiától, Ernesto Guevara Marchtól kaptam ajándékba 1988-ban.

Az utolsó hét nap:

1967. október 1.:

Magasság: 1600 m.
Esemény nélkül telt el a hónap első napja.
Hajnalra egy gyér erdőcskéhez értünk, tábort vertünk és őrszemeket küldtünk ki a környék különböző pontjaira. A kanyonon keresztül, amit, úgy gondoltuk: néhány lövéssel el tudunk foglalni, a távolba tűnt a 40 ember (a bolíviai hadsereg katonáiról van szó - A szerk.). Az utolsó lövések 14 órakor hallatszottak. A szűk folyóvölgy házacskáiban, úgy tűnt, nem tartózkodik senki, bár Urbano látott öt katonát, akik lefelé ereszkedtek, de nem követtek semmilyen útvonalat.
Elhatároztam, még egy napot töltünk itt, nagyon kedvező ez a hely a garantált visszavonulásra, figyelemmel arra, hogy az ellenséges csapatok mozgása minden irányban dominálni látszik. Pacho Natoval, Darióval és Eustaquióval elmentek vizet keresni, csak este kilenc órakor tértek vissza. Chapaco sült húst készített, kevéske szárított gyümölcsöt is adott, amivel nem lehet az éhséget érezni.
Hírek nem érkeztek.

Október 2.
A nap anélkül telt el, hogy a legkisebb nyomát is érzékeltük volna a katonák jelenlétének, csupán néhány kecskegida közelítette meg ugató juhászkutyák kíséretében az állásainkat. Úgy határoztunk, a kanyonhoz legközelebb eső egyik gazdaság oldalában próbálunk továbbhaladni. 18 órakor kezdtünk leereszkedni, hogy időben és kényelmesen érkezzünk, s megvacsorázzunk az átkelés előtt, csakhogy Nato eltévedt és vaktában folytatta tovább az utat. Amikor a visszatérés mellett döntöttünk, mi is eltévedtünk, a magaslaton éjszakáztunk, vacsorázni sem tudtunk, nagyon szomjasak voltunk. A rádióban hallottak magyarázatot adtak a katonai egységeknek a területen való felfejlődésére 30-án. A Dél Keresztje hírei szerint a hadsereg közölte: a Quinol hágónál anélkül csapott össze egy kisebb csoportunkkal, hogy mindkét oldal veszteséget szenvedett volna, habár azt mondják, a menekülésünkkor vérnyomokat találtak. Ugyanazon híradás szerint a csoport hat főből állt.

Október 3.
Hosszú és szükségtelenül intenzív nap: alaptáborunk elérésére mozgósított bennünket, Urbano azzal a hírrel érkezett, hogy néhány paraszttól a következő kommentárt hallotta: "ezek beszélgettek tegnap éjszaka", mialatt az úton haladtunk. Az információ mindenképpen pontatlannak tűnik, de úgy tettem, mintha tökéletesen valós lenne. A szomjúságunk csillapodása nélkül újra felmásztunk egy hegycsúcsig, ami a katonák útja felé emelkedett. A nap többi része nyugalomban telt, besötétedéskor mind lejöttünk, kávét főztünk. Mennyei volt, nem beszélve a keserű vízről s a zsíros fazékról, amiben készült. Ezután szalonnáztunk és tapírhúsos rizst készítettünk magunknak az útra. Három órakor nekivágtunk az útnak, megelőzve a felderítést, szerencsésen elkerültük a gazdaságot. Leereszkedtünk a kiválasztott hágón, ahol nincs víz, ha nyomunkat keresnék a katonák.
A rádió hírt adott a két fogolyról: Antonio Dominguez Flores (León) és Orlando Jiménez Bazán (Camba), utóbbi beismerte, a hadsereg ellen harcolt, a másik azt mondta, megadta magát az elnöki szóban bízva. Mindketten bőséges információt adtak Fernandóról (Cheről van szó, bolíviai álnevén említi magát - A szerk.), a betegségéről és minden másról, nem számolva azzal, mit beszélnek. Így fejeződött be a története a két hősies gerillának.
Magasság: 1360 m.
Elhangzott egy interjú Debray-vel, nagyon bátor volt, szemben egy provokátor diákkal.

Október 4.
A szurdokban való pihenés után fél órát haladtunk lefelé, amíg nem találtunk egy hozzá csatlakozó másik szurdokot, s felfelé mehettünk rajta, 15 óráig pihentünk, elrejtőzve a nap elől. Ebben az órában újra kezdtük a menetet, valamivel több mint fél óráig. Ott voltak a felderítők, akik anélkül értek a völgyecskéig, hogy vizet találtak volna. A szurdokot 18 órakor hagytuk el, 19.30-ig egy olyan úton mentünk, amelyen állatok járnak, s nem látható semmi. Három óráig pihentünk.
A rádió bejelentette, a 4. hadosztály törzse megváltoztatta az elővéd állásait Laugnillastól Padilláig. Jobban figyelemmel tudják kísérni Serrano övezetét, ahol feltételezik a gerillák rejtőzködési helyét. Megjegyezték, ha a 4. hadosztály fog el, akkor Camiriben ítélkeznek felettem, ha pedig a 8. hadosztály, akkor Santa Cruzban.
Magasság: 1650 m.

Október 5.
Nehézségekkel kezdtük újra a menetelést, egészen 5 óra 15-ig. Ezekben a percekben hagytunk el egy vadcsapást és átértünk egy ritkás erdőcskébe, aminek a fái eléggé magasak voltak ahhoz, hogy fedve legyünk a kíváncsi tekintetektől. Benigno és Pacho vizet keresve különféle felderítést végeztek. Anélkül, hogy találtak volna, teljesen leküzdöttek egy közeli házat, mely feltehetően odébb lehetett. A felderítést befejezve hat katonát láttak feltűnni az úton, s bemenni a házba. A szomjúságtól kimerült emberekkel éjszakáztunk, Eustaquio feltűnést keltve sírva fakadt egy kortynyi víz miatt. Egy nagyon rossz, kényszermegállókkal teli útszakasz után hajnalra egy erdőbe értünk. A közeli kutyák ugatását is hallottuk. Egy magas és kopár hágó is odalátszott. Benignót gyógyítottuk, egy kicsit elgennyesedett a sebesülése, ezért beadtam neki egy injekciót. A kúra hatására Benignó éjszaka nyöszörgött a fájdalomtól.
A rádió hírül adta, a két bennszülöttünket átszállították Camiriba, tanúskodni Debray tárgyalásán.
Magasság: 2000 m.

Október 6.
A felderítés pontosította, nagyon közel hozzánk egy ház áll, egy távolabbi szurdokban pedig víz van. Odáig mentünk, majd egy tetőként szolgáló nagy szikla alatt egész nap főztünk. Ennek ellenére a napom nem telt nyugodtan, mert a valamennyire is lakott helyeket fényes nappal közelítettük meg. Egy völgykatlanban maradtunk. Mivel az étkezést elhalasztottuk, hajnalban keltünk útra, egészen egy közeli patakocska mellékágáig. Onnan egy mindenre kiterjedő felderítést végeztünk, hogy meghatározzuk a további útirányunkat.
A Dél Keresztje hírt adott a Cambasékkal való interjúról, Orlando kevésbé volt bátor. A chilei rádió egy cenzúrázott hírt közölt, ami jelezte, a zónában 1800 emberrel keresnek bennünket.
Magasság: 1750 m.

Október 7.
Tizenegy hónap telt el a gerillacsapat ténykedésének kezdetétől, komplikációk nélkül, éhesen. Egészen 12.30 óráig, amikor egy öregasszony a kecskéit legeltetve a kanyonban levő táborhelyünkhöz ért, s el kellett fognunk. Az asszony nem közölt semmi hitelt érdemlő információt a katonákról, mindenre azt válaszolta: nem tudja, egy ideje nem járt ott. Csak az utakról adott felvilágosítást, információja alapján nyilvánvalóvá vált, egy mérföldre vagyunk Higuerastól, egy másik mérföldre Jagüeytől és másik kettőre Pucarától. Inti, Aniceto és Pablito 17.30-kor elmentek az öregasszony házába, akinek van egy eléggé levert és egy félig törpe lánya. Ötven pesót adtak neki, kérve, egyetlen szót se beszéljen rólunk, igaz, kevés volt rá a remény, hogy betartja ígéretét. 17 órakor indultunk útnak, a hold nagyon kicsi volt, az út pedig kimerítő. Sok nyomot hagytunk magunk után a kanyonban, ahol táboroztunk. A környéken nincsenek házak, csak öntözött burgonyaföldek, csatornával a patakból. Két órakor megálltunk pihenni, mert már értelmetlen volt folytatni az utat. Chino az éjszakai előremeneteléskor igazi teherré vált számunkra.
A hadsereg rendkívüli információt adott ki, miszerint 250 ember tartózkodik Serranóban azzal a céllal, hogy megakadályozzák a bekerítettek átkelését. A rejtekhelyünket az Acero és az Oro folyók között jelölték meg. A hír megtévesztőnek tűnt.
Magasság: 2000 m.

Az El Diario del Che en Bolivia 1968-as, első kiadása alapján fordította
Tóth Sándor

Kézikönyv Che Guevarához:

The Che Handbook az eredeti angol címe annak a könyvnek, amely alapján a Che Guevara legendája nemrég magyarul is megjelent (Novella Könyvkiadó, 2004). A hazai olvasóhoz először jutott el a hiánypótló kiadvány, a kubai Hilda Barriónak és az angol Gareth Jenkinsnek köszönhetően. A két szerzőnek nem ez az első közös vállalkozása. A kubai kultúra és politika elismert szakértőjének tekinthető Gareth Jenkins Havana in my hearth: a celebration of Cuban photography (Havanna, ahogy a szívemben él: a kubai fényképészet dicsérete) című művének a fotókutatását szintén Hilda Barrio végezte. Korábbi közös munkájuk sok tekintetben hasznára vált mostani könyvüknek. Mint arról Barrio említést tesz, elsősorban azért született meg a Kézikönyv gondolata, hogy feltárják a fiatalok előtt annak a rendkívüli embernek az életét és gondolatait, aki Che néven vált világhírű, legendás gerillavezérré. Nem kétséges, a mai generáció többet tudhat meg a könyvet fellapozva a mára világszerte divatpólók, tömegnyi árucikk védjegyévé vált jóképű szakállas férfiról. Hiszen lassan fél évszázada annak, hogy az argentin orvosból a kubai felkelők egyik irányítója, Santa Clara városának hőse lett. Aki a '60-as évek közepén népszerűségét, iparügyi miniszterségét váltotta fel először kongói, majd bolíviai küldetésére. A bolíviai hadsereg katonáival vívott ütközet közbeni megsebesülése és elfogása, majd higuerasi meggyilkolása óta (1967. október 9.) 38 év telt el. Az elmúlt évtizedek ellenére napjainkban újabb hullámát éljük a gerillavezér kontinensünkre átterjedő "feltámadásának". Egyébként Gareth Jenkins számára is meglepő volt, mennyire elevenen él Kubában Che emléke a nép szívében napjainkban is.
Mitől különleges a Che Guevara legendája című könyv? Minden eddiginél teljesebb képanyagából (több mint 250 képet tartalmaz!) sok most jelenik meg először. Eddig sohasem közölt fotográfiákon és élethelyzetekben rajzolódik ki annak az embernek a valódi portréja, akit világ eddig főként a csillagos-baszksapkás Alberto Korda képről ismert. Che Guevarát sokan fotózták és szerették fotózni, mert tüzes tekintetű, széparcú, férfias jelenség volt. Képekben pergő életet élt, akár egy filmsztár: láthatjuk a Popocatepetl megmászása közben, a gerillahadjárat színterein, a Sierra Maestrában harcostársaival, Fidel Castróval és barátjával, Camilo Cienfuegosszal (a győztes barbudosokkal - szakállasok), Kuba utazó nagyköveteként számos országban és számos államférfival, szónokként beszédet mondva az ENSZ-ben, a hétvégeken vállalt munkán cukornádaratóként, magánéletének pillanataiban és a számára végzetes táborhelyén, a Bolíviai hegyekben. Che ifjúkora óta maga is szenvedélyes fotós volt. Nemrég előkerült felvételeinek válogatását, szociális érzékenységére valló fotóit a szigetországon kívül több kiállításon is bemutatták.
A kötet természetesen nem fényképalbumnak készült, Che gondolatai is kellő teret kapnak a kézikönyvben. Írásainak, verseinek, levelezésnek és beszédeinek jellemző részleteiből válogattak a szerkesztők. Guevara töprengő, írogató ember volt. Szellemi hagyatékának gondozásával és népszerűsítésével külön kutatóközpont foglalkozik Havannában, amit felesége, Aleida March és nagyobbik fia, Camilo Guevara March irányít. Legfontosabb írásait a gerillaháborúkról, s híressé vált naplóit sok nyelvre lefordították és kiadták. Magyarul eddig csak A motoros naplója jelent meg (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2004), igaz, ez sem spanyolból készült fordításból, hanem az Ocean Press egy évvel korábbi, 2003. évi angol nyelvű kiadása nyomán (Ernesto Che Guevara: The Motorcycle Diaries - Notes on a Latin American Journey). Természetesen mit sem von le a kiadó érdeméből az időzítés, mely kötődött a "motorosnapló" filmvászonra kerüléséhez. A tavalyi Cannes-i filmfesztivál díszbemutatója után, az év végétől vetítették a hazai mozik a Che naplójának felhasználásával készült Robert Redford és Walter Salles filmet.
A fényképek és Che írásai mellett Andrés Castillo Bernal interjúi kerültek a kötetbe. Megszólal bennük az egykori barát: Alberto Granado és személyi testőre: Alberto Castellanos is. Harcostársa, Oscar Fernández Mel minden idealizálás nélkül mondja el, milyennek látta őt: "Che ismerte a jó minőségű, finom dolgokat, de ezeket nem engedte meg magának. Nem mintha nem értékelte vagy elutasította volna őket. Egyszerűen nem hajszolta az ilyesmit. Csodált egy szép festményt, vagy ékszert, egy jó órát. Meglehetősen nagyvonalúan költekezett, nem volt egy szőrcsuhás hivatásos proletár, de az anyagi javakról lemondott a társadalmi igazságosság kedvéért. Ruházata szóbeszéd tárgya volt, bírálták, hogy úgy öltözik, mint akinek fogalma sincs, miként kell viselni egy tisztességes öltönyt, hogyan lehet elegánsan megjelenni. Én magam soha nem tudtam elképzelni róla, hogy ingben, nyakkendőben jelenik meg a minisztériumban. Mindig megtalálta a módját, hogy kényelmesen érezze magát és szabadnak. Az az olívazöld egyenruha, melyet oly gyakran viselt, jól szellőző gyapjúszövetből volt, abban valóban remekül érezte magát. Nem gyűrte be az ingét, bakancsait az Iparügyi Minisztérium üzeme készítette. Mielőtt viselni kezdte volna egy új bakancsát, néha odaadta egy-egy munkatársának, hogy törje be. Bár többször ajánlottak számára sokkal kényelmesebb, borjúbőrből készült ejtőernyős csizmákat, ő ezeket soha nem viselte. Értékelte a gesztust, de nem élt a lehetőséggel."
A felidézett képtől különbözik Che szinte ikonná merevedett megjelenítése a képzőművészetben - ezek az alkotások is bekerültek a könyvbe! Pedig valószínűleg ilyennek sohasem szerette volna magát látni: ".egy Krisztusnak én éppen az ellentéte vagyok." - írta anyjának, Celiának egy Mexikóból küldött levelében.

Hilda Barrio - Gareth Jenkins: Che Guevara legendája.
Novella Könyvkiadó, 2004.

Tóth Sándor