Kuba:

Kuba szigetét 1492. október 28 -án fedezte fel Kolumbusz Kristóf. Mivel a felfedezõk sem aranyat, sem drágaköveket nem találtak, csak 1511-ben létesítettek telepeket. A spanyol uralom ekkor kezdõdött és 1898-ig tartott. Erre az idõszakra a társadalom aránytalalan differenciálódása volt jellemzõ. Felfedezték, hogy a sziget éghajlata rendkívül kedvezõ a cukornád és dohánytermeléshez, így a kereskedelem miatt a kevés számú nagyváros felvirágzott, a karib térség központja lett. Azonban a gazdagság a földmûvesek és behurcolt néger rabszolgák kizsákmányolásából származott. Ez a társadalmi réteg a lakosság több, mint felét jelentette. Kuba több, mint az Antillák legnagyobb szigete, egy tekervényes szigetvilág, amely a fõ szigetet veszi körül (körülbelül Florida kétharmada), az Ifjúság szigete (Isla de la Juventud) és körülbelül 4500 korallsziget (cayo) és szigetecske. Ennek a Karib szigetnek a változatos felszíne 110,992 km2 - en terül el. Az ország a Mexikói-öböl bejáratánál fekszik 140 km-re a Bahamáktól, 146 km-re Jamaikától, 180km-re Floridától és 210 km-re Cancuntól.

Északi szomszédjának minden erõfeszítése ellenére a nap még mindig Kubára süt. Ez a Karib-tenger legnagyobb és legkevésbé elkereskedelmiesedett szigete, egyben a kommunizmus utolsó bástyája a világon. Miközben nem minden rózsás az állandó forradalom kertjében, a politikai elszigeteltség megakadályozta, hogy az ország a turisták tömegének essen áldozatául. A helyiek viszont barátságosak minden látogatóhoz, még ha azok az álnok Egyesült Államokból is érkeznek. S bár nem lehet hallani a régi házakról lepattogzó vakolatot, még a nagyobb városok is elég csendesek és nyugodtak. A legvadabb zaj, mi érhet, ha a cha-cha-cha szól, és a legnagyobb zajt az okozza, ha egy hatalmas, amerikai kocsi végig döcög az utcán. És ha még inkább csendre vágyunk, Kuba belsõ vidéke és tengerpartjai a tökéletes békét kínálják az úszást kedvelõknek, a stopposoknak és azoknak, akik a pálmafák árnyékában csak egy finom szivart szeretnének elszívni.

Havanna:

Havanna, a Karib vidék legnagyobb városa és minden kubai dolog központja. Zavaros múltja ellenére Havanna viszonylag keveset szenvedett a háborúk és a forradalom során és ma is minden jobbára úgy néz ki, ahogy 100 évvel ezelőtt megépítették. A megfakult dicsőség fénye látszik a városon; az 50-es és 60-as évek régi amerikai autói uralják az utcákat, a festék és a vakolat mindenütt lassan hullik le. Számos gyönyörű spanyol építészeti remekmű is van a városban, melyeket most renoválnak. Havanna nyüzsgő éjszakai élete, mozik, színházak, kabarék és éjszakai lokálok sora még a legkeményebb utazót is kimerítik, de a forgalom kisebb és az élet kevésbé amerikanizálódott, mint más latin-amerikai városokban. De a régi Havanna megkopott ragyogásán, a felújítást igénylő megkopott lakónegyedeken átsüt a kubaiak barátságossága és vendégszeretete.

Santiago de Cuba:

Santiago de Cuba Havanna riválisa az irodalomban, zenében és politikában. A Baptista rezsim megdöntésében játszott kiemelkedő szerepe miatt a forradalom bölcsőjének nevezik. Kuba második legnagyobb városa. A jellegzetes karibi hangulata van többi kubai várostól eltérően, a francia ültetvényesek és a múlt században itt letelepedett haitiak miatt. Ez a Havannától való viszonylagos elszigeteltségnek is betudható. A város történelme legalább olyan színes, mint Havannáé. Itt találhatók Kuba legrégebbi kastélyai és múzeumai, többek között a Casa de Diego Velázquez és a Bacardi múzeum. Sok házon gyönyörű kovácsoltvas balkon van, csúcsíves ablakokkal és keskeny külső lépcsőkkel. A Santa Ifigenia temető sok híres forradalmár, köztük José Marti végső nyughelye is, akinek bebalzsamozott holtteste ki van állítva.

Trinidad:

Trinidadot 1514-ben alapították, de egészen a 18. század végéig a csempészek kedvelt rejtekhelye volt. A csempészek rabszolgákat és aranyat csempésztek a britek uralma alatt lévő Jamaica-ról, de mindez hirtelen megváltozott 19. században, amikor is Haiti rabszolgalázadások miatt a franciák betelepültek Trinidadba. A város egészen a függetlenségi háborúig, a terület cukornád ültetvényeinek tönkretételéig virágzott és ezután a városra megint sötét idők jöttek. A cukornád hozta rövid gazdagság nyomai láthatók a városon; márvány padozatok, kovácsoltvas kapuk és kopott udvarházak. Érdemes ellátogatni a Taller Alfarero nevű kerámia üzembe, ahol a hagyományos technikával gyártanak. Kuba legszebb tengerpartjai is Trinidad közvetlen környékén találhatók.

Baracoa:

A város két öböl közti, költői látványú földnyelven fekszik Kuba legkeletibb pontján a Cabo Maisi-n. A települést 1512-ben Diego Velazquez alapította, ez Kuba legrégebbi európaiak által alapított városa. A helyet 1960-ig csak tengeren lehetett megközelíteni, ekkor nyílt meg az első szárazföldi út. A tengerpartot mindenfelé pálmafák tarkítják, a hely hangulata valamely csendes-óceáni szigetére emlékeztet. A spanyol jelenlét emlékét őrzi három zömök erődítmény: a Fuerto Matachin, melyben a közigazgatási múzeum, a Fuerta de la Punta, melyben étterem és a El Castillo de Seboruco, melyben szálloda található.

Pinar del Río Province:

Az ország legnyugatibb pontja, kiránduló és a természetért rajongó kedvenc helye. A 175 km hosszú Cordillerra de Guaniguanico hegység borítja a tájat, mely alatt több száz kisebb és nagyobb mészkőbarlang található (a leghosszabb 26 km-es). A Vinales körüli hegycsúcsok az idő folyamán megkopva, ma bizarr alakzatot nyújtanak. Ez talán Kuba legszebb területe, rengeteg lehetőség nyílik a búvárkodásra, jachtok számára sok a természetes kikötő, a víz tiszta és a korallzátonyok védte csodálatos homokos partokból is bőven válogathatunk