| Hrek : Ernesto Che Guevara hallnak harmincadik vforduljra |
Ernesto Che Guevara hallnak harmincadik vforduljra
Ahmed Ben Bella 2005.02.20. 11:00
1967. oktber 9-n, a bolviai La Higuera-ban, egy apr tanteremben kivgeztk Ernesto Che Guevart, akit elõzõ nap fogtak el. gy fejezte be lett az az ember, akit Jean-Paul Sartre korunk legteljesebb szemlyisgeknt emlegetett. Argentna, Guatemala, Kuba, Kong s legvgl Bolvia. Forradalmi elhivatottsga egyre jabb s jabb utakra indtotta, mindvgig azzal a nemes cllal a lelkben, hogy enyhtsen a szegnyek szenvedsein. Utols llomsa La Higuera lett. 1962 s 65 kztt Ahmed Ben Bella miniszterelnk, az albbi visszaemlkezs szerzõje, gyakran tallkozott vele Algrban, mely akkoriban menedket nyjtott a vilg sszes anti-imperialistja szmra.
Mr harminc ve, hogy Che Guevara nem hagyja szunnyadni lelkiismeretnket. Tren s idõn t egyre csak “Che” hangjt halljuk, mely vlaszra knyszert: igen, az emberben valban csak a forradalom kpes fnyt gyjtani. A vilg minden tjn megjelent kpek tansga szerint “Che” kitertett testbõl is ez a fny sugrzott, valahol ott, Nancahuazu-ban; utols pillantsnak zenete a mai napig lelknk legmlyre hatol.
“Che” hõs volt, tudatos hõs; asztms, gyenge szervezettel. Elksrtem nha a Chra magaslataira, Blida vrosa fl. Kzs stink alkalmval gyakran voltam tanja, amint a rtrõ roham hatsra arca egszen zldre vlt. Aki olvasta Bolviai Napl cmû knyvt, az tudhatja, hogy lete sorn mennyire leromlott llapotban kellett szembenznie a rendkvli fizikai s erklcsi megprbltatsokkal.
Mindaddig, mg a forradalom mshov nem szltotta, Kuba volt “Che” msodik, vlasztott hazja. lete s sorsa annyira sszefondott az orszggal, hogy ha “Che”-rõl beszlnk, Kubt s a mi szemlyes kapcsolatunkat is meg kell emlteni.
Ernesto Che Guevarval 1962 õszn ismerkedtnk meg, az amerikai flotta-blokd s a kubai raktavlsg kirobbansnak elõestjn. Algria nemrg vvta ki fggetlensgt, kormnya frissen alakult. 1962 õszn teht nekem, mint a kormny vezetõjnek, ott kellett lennem az ENSZ New Yorkban megrendezett lsn, melynek keretein bell sor kerlt az algriai zszl nneplyes felvonsra. Az nnepsggel fggetlensgi hbornk elismerst nyert, s Algria vgre a szabad nemzetek sorba lphetett.
Az FLN (Nemzeti Felszabadtsi Front) politikai osztlya gy hatrozott, hogy az ENSZ-lst kvetõen Kubba kell utaznom. Ez az t tbb volt egyszerû ltogatsnl, politikai elktelezettsgnket juttatta kifejezsre. Kuba akkoriban nehz idõket lt t, ezrt Algria fontosnak tlte, hogy nyilvnosan is killjon a kubai forradalom mellett.
1962. oktber 15-n, reggel, a Fehr Hzba voltam hivatalos. John Fitzgerald Kennedy elnkkel rendkvl õszinte, de les vitt folytattunk Kubval kapcsolatban. Nyltan rkrdeztem, vajon sor kerl-e fegyveres sszetkzsre az Egyeslt llamok s Kuba kztt. Percig sem titkolta valdi szndkait: “Abban az esetben, ha bebizonyosodik, hogy az orosz raktasilk nem lteznek, nem; ellenkezõ esetben igen.” Kennedy olyannyira le akart beszlni arrl, hogy New Yorkbl egyenesen Kubba utazzam, hogy mg egy lehetsges replõgptmadst is szba hozott. vott attl, nehogy megtmadjk a gpet, mellyel a miami szkhelyû kubai ellenzkhez kszltem. Ezekre az alig burkolt fenyegetsekre azzal vgtam vissza, hogy egy szabadsgharcost – s n annak tartom magam – kubai vagy algriai rulk nem flemlthetnek meg.
Oktber 16-n rkeztnk Kubba. Fogadsunkbl egsz npnneply kerekedett. A program szerint rgtn a delegci megrkezse utn megkezdõdtek volna a politikai trgyalsok a prt havannai szkhzban. m minden mskpp alakult. pp csak letettk bõrndjeinket a szllshelynkn, s mris, programot, protokollt sutba dobva, parzs vitba bonyoldtunk Fidellel, Che Guevarval, Raul Castrval s a vezetõkkel, akik mg a ksretkben voltak.
Csak beszltnk s beszltnk, rkon t. A Kennedy elnkkel folytatott trgyals tapasztalatait termszetesen megosztottam velk. A vgn azon kaptuk magunkat, hogy amg az sszetolt asztalok krl beszlgettnk, tulajdonkppen kimertettk a tervezett sszes tmt. Ilyenformn a prtszkhzban tartand lsnek nem sok rtelme lett volna. Kzs megegyezssel ezrt gy hatroztunk, hogy minden tovbbi nlkl rtrnk a program kvetkezõ rszre s a tallkozt orszgjr krttal folytatjuk.
A fenti kis trtnet jl illusztrlja kapcsolataink rendhagy voltt. Az algriai s kubai forradalmak viszonyt csakgy, mint az n Fidel Castrhoz s Che Guevarhoz fûzõdõ szemlyes kapcsolatomat is mr a kezdetektõl a ktetlensg jellemezte.
1963 oktberben, mikor a Tindouf-gy kapcsn az elsõ komoly fenyegets rte az algriai forradalmat, a szolidarits ltvnyos formban mutatkozott meg. Fiatal hadseregnk, mely pp ekkor prblta rendezni sorait a szabadsgharc utn, sem lgierõvel – egyetlen replõnk sem volt –, sem ms harci gpezettel nem rendelkezett. A marokki fegyveres erõk pedig a szmunkra legkedvezõtlenebb terepen indtottk meg tmadsukat. A gerillaharcot, az egyetlen ismert s kiprblt harcszati eszkzt csapataink itt nem alkalmazhattk. A sivatag hatalmas, csupasz terleteivel tvolrl sem hasonltott az Aures- vagy a Djurdjura-hegysgre, a Collo- vagy a Tlemcen-flszigetre, melyek hadseregnknek a termszetes kzeget jelentettk volna, ahol minden zugot s rejteket ismer. Ellensgeink elhatroztk, hogy mindenron letrik szabadsgharcunkat, mielõtt az tlsgosan megerõsdne s msokat is a plda kvetsre sztnzne.
Nasszer, egyiptomi miniszterelnk azonnal rendelkezsnkre bocstotta a szksges lgi fedezetet; Fidel Castro, Che Guevara, Raul Castro meg a tbbi kubai vezetõ pedig egy pnclos hadosztlyt, huszonkt jrmûvet s tbb szz katont kldtt. A katonkat aztn a Sidi-Bel Abbestõl dlre fekvõ Bedeau fel irnytottuk, ahol megltogattam a csapatokat. Ha arra kerlt volna sor, ezek a fik kszek lettek volna hadrendbe llni rtnk.
A tankok infrarzkelõvel voltak felszerelve, hogy jjel is bevethetõk legyenek. Ezeket a harckocsikat Kuba azzal a hatrozott felttellel kapta a Szovjetunitl, hogy sosem kerlhetnek idegen hatalom birtokba, idegen hatalmon rtve a kommunista llamokat, pldul Bulgrit is. A kubaiakat azonban egyetlen szovjet kikts sem btortalanthatta el. Minden tilalomft ledntve, perc ksedelem nlkl a veszlybe sodrdott forradalom megsegtsre veznyeltk a tankokat.
Teljesen nyilvnval volt, hogy a Tindouf-gy htterben az USA ll. A marokki csapatszllt gpeket pldul amerikai piltk vezettk. Tulajdonkppen azonos szituciban, az Egyeslt llamok politikai fenyegetsnek hatsra kerlt sor az Atlanti-cen partvidkn, Angolban, s ms orszgokban vgrehajtott kubai intervencikra is.
Taln rdemes rszletesebben kitrnem a pnclos hadosztly megrkezse krli esemnyekre. Ez az anekdota is nagyszerûen illusztrlja az orszgaink kzti viszonyt.
Egy alkalommal Kuba gretet tett, hogy hrom millird rgi frank rtkben seglyt folyst Algrinak. Mikor 1962 oktberben Kubba ltogattam, Fidel Castro ragaszkodott hozz, hogy eleget tegyen ennek a megllapodsnak. Kuba gazdasgi helyzetre val tekintettel a kifizetst termszetesen nem pnzben, hanem cukorban kpzelte el. Br gy vlekedtem, hogy Kubnak nagyobb szksge van erre a cukorra, mint neknk, Castro hallani sem akart az ellenvetseimrõl. gy egy vvel ezt a beszlgetst kvetõen kubai felsgjelzsû haj kttt ki Ornban. Rakterben ez a bizonyos cukor, s meglepetsnkre kt tucat tank, s a segtsgnkre sietett kubai katonk szzai. A bajtrsi gesztusrl Raul Castro egy kitpett fzetlapon rtestett. Nyilvn nem hagyhattuk, hogy a haj resen trjen vissza. Megraktuk ht mindenfle algriai ruval, s vgl – Jorge Seguera nagykvet tancsra – mg nhny arab telivrrel toldottuk meg a szlltmnyt. Ezzel sajtos cserekereskedelem kezdõdtt kztnk. Minden gazdasgi rdektõl mentes volt, egyedl a szolidarits szentestette; s br a jtkszablyokat a – nha knyszertõ – krlmnyek diktltk, ez a cserekereskedelem mindvgig kapcsolatunk alapvetõ eleme maradt.
Che Guevara teljesen tisztban volt vele, hogy szmtalan buktat addhat, melyek alssk s meggyngtik az igazi forradalmi fellpst. Jl tudta, hogy minden terv s prblkozs – mg a legszlsõsgesebb is – eleve hatrok kz szortott. A hatrokba pedig azonnal beletkznk, amint a forradalom kapcsolatba kerl – legyen ez a kapcsolat akr kzvetlen, akr kzvetett – a piac farkastrvnyeivel s szmt racionalitsval. Az 1965 februrjban Algrban megrendezett Afro-zsiai Konferencin Che Guevara ezekre a csapdkra nyilvnosan is rmutatott.
A kubai raktavlsgot lezr sajnlatos esemnyek, valamint az Egyeslt llamok s a Szovjetuni kztt szletett megllapods kesernys szjzt hagytak maguk utn. Mindezekrõl meglehetõsen les hang vitm volt a Szovjetuni algriai nagykvetvel. Az Afrikban egyre inkbb kilezõdõ helyzet, valamint a nemzetkzi viszonyok ilyetn alakulsa hatalmas forradalmi erõk ltezst sejtette; “Che”-t pedig rbresztettk, hogy az imperializmus lncban Afrika az egyetlen gyenge szem, erõit teht egyedl erre a clra kell sszpontostania.
Prbltam megrtetni vele, hogy taln nem a szemlyes jelenltvel segthet a leghatkonyabban a kontinensen kszlõdõ forradalmi hullm megindtsban. Elõfordulhat ugyan, hogy egy forradalom klsõ tmogatsra szorul, de a hazai erõforrsokat, amelyekre tmaszkodhat, meg kell teremtenie. Mondhattam brmit, Che Guevara ragaszkodott hozz, hogy valdi tettekkel vegye ki a rszt a forradalmakbl. gy Cabindba s Brazzaville-Kongba is tbbszr elltogatott.
Felajnlottam neki egy magnreplõt, hogy tjait feltûns nlkl bonyolthassa, de visszautastotta. Tbbet nem tehettem, rtestettem a trsgben llomsoz nagykveteket, hogy mindenben lljanak rendelkezsre.
Fekete-Afrikbl visszatrõben mindig megltogatott, s ilyenkor hossz rkon t beszlgettnk. A kontinens mess kultrkincse minden alkalommal lenyûgzte, m a marxista prtokkal szvgetett kapcsolatai egyltaln nem elgtettk ki, politikai hozzllsuk dhtette. A Cabindban szerzett tapasztalatai mlyen kibrndtottk; a helyzetet pedig csak slyosbtotta az egykori Stanlyville kzelben folytatott gerillahbor. Csaldott volt. “Che” tevkenysgvel prhuzamosan mi magunk is a nyugat-zairei forradalmat igyekeztnk megmenteni. Nyerervel, Nasszerrel, Mobido Keitval, N’Krumahhal, Kenyattval s Sekou Tourval kzs akciba keztnk. Uganda s Mali katonai szakrtõkrõl gondoskodott, Algria feladata pedig a fegyverszllts volt, amit Egyiptomon keresztl, lgifolyos ignybevtelvel sikerlt megoldanunk. Javaslatomra Kairban gyûltnk ssze lsezni; itt dolgoztuk ki a mentsi akci rszleteit, s a vgrehajtst is innen irnytottuk, amint megkaptuk a katonai vezetõk ktsgbeesett seglyhvst. Megtettnk minden tõlnk telhetõt, de sajnos elkstnk. A szabadsgharcot vrbe fojtottk Patrice Lumumba gyilkosai.
Egyik algri ltogatsa sorn Che Guevara beavatott Castro elkpzelseibe. Mivel Kubt szigoran ellenõriztk, lehetetlensg volt Latin-Amerikn keresztl fegyvereket vagy katonkat becsempszni az orszgba. Algria viszont eljtszhatta volna a titkos sszektõ szerept. A tvolsg aligha jelenthetett akadlyt; pp ellenkezõleg, mg hasznra is vlhatott egy hasonl horderejû gynek, melynek kimenetelt a titoktarts alapvetõen befolysolja. Termszetesen gondolkods nlkl rblintottam. Azonnal nekikezdtnk az elõksztõ munklatoknak, hogy mihamarbb lehetõv vljon a latin-amerikai forradalmi mozgalmak befogadsa. Az intzkedseket Che Guevara irnytotta. A mozgalmak vezetõit igyekeztnk minl elõbb Algrba telepteni, ahol aztn “Che” trsasgban tbb alkalommal tallkoztam velk. Fõhadiszllst a vezrkar, amelyben teht tbb klnbzõ mozgalom kpviseltette magt, az algri hegyekben, egy kertekkel krlvett, hatalmas villban rendezte be. gy hatroztunk, hogy ezt az pletet, a Susini-villt, jelkpesen nekik ajndkozzuk. A villa arrl volt hres, hogy a fggetlensgi hbor alatt itt folytak a knvallatsok. Rengeteg ellenll, frfi s nõ, lelte itt hallt. Neve ezrt rkre fennmarad. Egyszer Che Guevara gy szlt hozzm: “Ahmed, slyos csaps rt minket, elfogtak prat azok kzl, akik ismerik a Susini-villt, flek, megtrnek a knvallats alatt, beszlni fognak.” Rengeteget aggdott, rkk flt, hogy felfedezik ezt a helyet, ahol fegyveres akciinkat ksztettk elõ; vagy, hogy ellensgeink esetleg felismerik a dl-amerikai export–import vllalatok valdi tevkenysgt.
Che Guevara 1965. jnius 19–n, a katonai puccs napjn hagyta el Algrt. Ettõl az esemnytõl klnben mindvgig vott. A gyõzedelmes forradalmak korszakt rohamos hanyatls kvette. “Che” elutazst, majd Brazliban bekvetkezett hallt, akrcsak sajt tizent ves eltûnsemet is, ebben, a visszaess jellemezte trtnelmi kontextusban kell rtkelni. Patrice Lumumba meggyilkolsa csak a nyitnya volt annak a korszaknak, melyben a harmadik vilg liberlis politikai rendszereinek, kztk N’Krumah, Mobido Keita, Sukarno s Nasszer kormnyainak sorra el kellett bukniuk.
Oktber 9. Ez a dtum lngbetûkkel rdott az emlkezetnkbe. Ezen a napon a rdi testvrem hallhrt harsogta, ellensgeink, akik ellen vllvetve harcoltunk, vszterhes gyõzelmi dalukat zengtk, n pedig, magnyos fogoly, mrhetetlen gyszba merltem. Ahogy tvolodunk ettõl a naptl, gy mosdnak el lassan a nanchahuazui gerillahbor esemnyei. m mindazokban, akik mg kzdenek s remlnek, “Che” emlke egyre elevenebben l s mindennl erõsebben fondik bele letk szvedkbe. Marad bennk valami “Che” szemlyisgbõl, a szvkhz nõve. Lelkk legfltettebb, legtitkosabb tartomnyban, mlyen eltemetett kincs gyannt õrzik ezt a parnyi parazsat, mely felsztja btorsgukat s megsokszorozza erõiket.
Brtnm thatolhatatlan csndjt tbb szz katona vigyzta. De 1972-ben, egy mjusi napon a nyomaszt csendet hatalmas hahota foszlatta szt. gy tudtam meg, hogy Fidel ott van, tõlem pr szz mterre. pp valami kzeli mintagazdasgot ltogatott meg, s nyilvn mg csak nem is sejtette, hogy n is ott vagyok, a dombtetõn, abban az elszigetelten ll, mr stlus hzban, melynek tetejt knnyûszerrel felfedezhette a fk cscsai fltt. Nyilvn a gyarmatost hadsereg sem vletlenl ebben az pletben rendezte be vallatpincit.
Ekkor emlkek zne trt fel bennem, arcok hossz sora rges rgi film gyannt csak pergett s pergett az agyamban megllthatatlanul. Soha, mita elvltunk, Che Guevara emlke nem volt oly eleven, mint akkor, abban a percben. Minket, a felesgem s engem, ez az emlk igazbl sosem hagyott el. “Che” egyik nagymretû fotja mindig ott fggtt cellnk faln, az õ tekintete volt mindennapjaink, fjdalmaink s rmeink tanja. Van egy msik kp is. Ezt az jsgbl vgtam ki, felragasztottam egy kartonra, s mûanyag lap al helyeztem, hogy ne srljn. Neknk ez a legkedvesebb kpnk, bujdoklsunk sorn mindig velnk volt. Ma Maghinban, a szlõfalumban van, idõs szleim hzban, akik mr nem lnek. Mielõtt szmûzetsbe vonultunk volna, nluk helyeztk el a legfltettebb, legrtkesebb emlktrgyainkat. A fot Ernesto Che Guevart brzolja, kitertve; mellkasa meztelen, teste fnyt raszt. Mrhetetlen fnyt s vgtelen remnysget.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
