A felső-középosztályból a latin-amerikai nyomorba:
Che Guevara az argentínai Rosarioban egy spanyol-ír származású családban 1928. május 14-én Ernesto Rafael Guevara de la Serna néven látta meg a napvilágot. Bár születési bizonyítványán hivatalos dátumként június 14-e szerepel, a valódi időpont május 14-e. A dátumváltoztatás hátterében az a törekvés állt, hogy elfedjék, anyja három hónapos terhesként kötött házasságot. A baloldali hagyományokkal rendelkező felső-középosztálybeli családban a szülőknek, Ernesto Guevara Lynch-nek és Celia de la Sernának Ernesto után még négy gyermeke született. Che gyermekkorát egy különösen nehéz típusú asztma nehezítette meg, végül mégis kiváló atlétaként tűnt ki kortársai közül.
1948-ban beiratkozott a Buenos Aires-i Egyetemre orvostanhallgatónak, ahol 1953-ban orvosként diplomázott. Szabadideje nagy részét utazásokkal töltötte Latin-Amerikában. 1951-ben idősebb barátjával, Alberto Granadoval, a radikális politikai nézetekkel rendelkező biokémikussal nagy utazást terveztek. La Poderosa nevű 500 köbcentis motorjukon indultak el a kontinens átszelésére Alta Graciaból. Guevara az utazást az "Egy motoros naplójá"-ban örökítette meg, melyet 1996-ban fordítottak le angolra, és most 2004-ben elkészült belőle a filmes verzió is.
Az utazás során látott tömeges szegénység megerősítette benne a hitet, hogy a latin-amerikai nyomor és kiszolgáltatottság felszámolása az egész kontinens jövőjének legmeghatározóbb momentuma lehet. Hamarosan Guatemalába utazott, ahol Jacobo Arbenz Guzmán szocialista kormányzata átfogó szociális reformok megvalósításán dolgozott. Az 1954-ben a CIA által pénzelt államcsínyben megbuktatott kormányzat sorsát látva Guevara csatlakozott az önkéntes ellenállókhoz, majd az argentin konzulátusra menekült. Innen azonban nem tudott visszatérni Argentinába, így életének következő helyszíne Mexikó lett.
Mexikótól a Kubai rakétaválságig:
Mexikóban találkozott élete egyik legmeghatározóbb személyiségével, a Kubából nemrég elmenekült Fidel Castroval és testvérével, Raúllal. A Castro testvérek vezette gerillamozgalom orvos tagjaként 1956. novemberében Kubába indult és részt vett a Batista ellenes harcban. A lázadók a helyi parasztok és a városi értelmiség támogatásával hamar megerősödtek, fegyvereket gyűjtöttek és újoncokat is toboroztak. Guevara nagy bátorságot és tehetséget mutatott a harcok során, így hamarosan Castro legfontosabb és legbizalmasabb embereinek egyike lett. A forradalmi hadseregben Guevara vállalta a felelősséget a kémek, dezertőrök, és informátorok vallatásáért és kivégzéséért.
Személyesen, revolveréből fejre leadott lövéssel végezte ki Eutimio Guerrát, akit Batistának való kémkedéssel gyanúsítottak. A forradalmi hadseregben így alig pár hónap alatt elérte a legmagasabb rangot (Commandante, azaz Őrnagy lett). 1958 végén Santa Clara-ban egy Batista csapataival megtömött páncélozott vonatot támadott meg, majd a várost is elfoglalta. A diktátor elmenekült. Che a forradalmi harcokat a Pasajes de la Guerra Revolucoionaria (A kubai forradalom emléke, 1968) című naplójában örökítette meg.
Havanna 1959. január 2-i bevétele után Castro egy teljesen új szocialista kormányzatot hozott létre, melyben Guevara is szerepet kapott. Che előbb kubai állampolgár lett, s elvált perui feleségétől Hilda Gedeától, kitől ekkorra már egy lánya is született. Később Castro hadseregének egy tisztjét, Aleida March-ot vette feleségül, akitől négy gyereke született. Guevara a La Cabana erőd katonai parancsnokaként, majd a Nemzeti Agrárreform Intézet tisztviselőjeként, a Kubai Nemzeti Bank elnökeként, illetve iparügyi minisztereként teljesített szolgálatot.
1960-ban sikeres kereskedelmi megállapodást kötött a Szovjetunióval, a kereskedelmi missziókon és delegációkban szinte mindenhol ő képviselte Kubát, így az ázsiai és afrikai szovjet dominanciájú, ekkor létrejövő országokban is. Ezek a területek persze az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi embargója alatt álltak.
1959-től 1963-ig a La Cabana börtönerőd parancsnokaként több száz politikai fogoly és rendszerellenes rab kivégzését rendelte el (a számukat ma 500 és 1700 közé teszik). Sokak kihallgatásában, kínzásában és kivégzésében Guevara személyesen is részt vett, például Armando Valladares költő és emberi jogi aktivista esetében. A Nyugat szemében ekkor vált az amerikai imperializmus és az afrikai, ázsiai, és különösképp a latin-amerikai neokolonializmus legdühödtebb ellenségévé, aki elképzeléseit számos beszédben, újságcikkben, levélben, esszében is megfogalmazta.
Legfontosabb műve a gerilla harcmodornak szentelt "El socialismo y el hombre en Cuba" (Ember és szocializmus Kubában) volt, melyben a kommunizmusra és a szocializmusra vonatkozó elképzeléseit is kifejtette.
A kubai rakétaválság előtt nem sokkal 1962 elején Guevara Raúl Castro-val együtt a moszkvai delegáció tagja volt, ahol a rakéták Kubába telepítésének egyik legkomolyabb támogatójaként lépett fel. Guevara elképzelései szerint ugyanis a szovjet rakéták bármilyen közvetlen amerikai katonai beavatkozástól megvédték volna a szigetországot. Jon Lee Anderson beszámolója szerint Guevara nem sokkal a válság után azt nyilatkozta Sam Russelnek, a szocialista angol napilap, a Daily Worker tudósítójának, hogy ha Kuba irányította volna a rakétákat, akkor ő személyesen lőtte volna ki azokat.
Kongótól Kis-Vietnámig:
A válság után Che rávette Castrot, hogy nevezze ki az első kubaiak által irányított nemzetközi bevetésre, a lumumbista Simba mozgalom támogatására Belga-Kongóban (mely később Zaire néven lett állam, jelenleg Kongói Demokratikus Köztársaság). 1964-ben már Kongóban volt, ahol segítséget nyújtott a Belga Kongóban állomásozó gerillák egyik vezetőjének, Laurent Kabilának, aki 1965-ben Lumumbát sikeres forradalomhoz segítette. Bár később Lumumba alatt és után Kabila jelentős pozíciót töltött be a zairei kormányban, Che mégis "jelentéktelennek" nevezte. "Semmi sem indokolja azt, hogy ő lenne a megfelelő ember ebben a pillanatban" - írta később róla. Az amerikai különleges kommandó tanácsadói a kongói hadsereg mellett dolgozva lehallgatták Che beszélgetéseit, így amikor csak lehetett tőrbe csalták a lázadókat, elvágták az utánpótlást és többször próbálták meg Guevarát is elkapni. Che ekkor többször is összeütközésbe került a Simba vezetéssel, így az év vége felé a megromlott kapcsolatok miatt a maradék katonáival elhagyta az országot, és visszatért Kubába.
Che ekkor 35 éves volt, és bár sok harci tapasztalat állt mögötte, igazi katonai kiképzésen soha nem vett részt. Argentínában asztmája miatt sikerült elkerülnie a kötelező katonai szolgálatot, és ennek később is előszeretettel adott hangot. Komoly tapasztalatokat szerzett a kubai forradalom során, amire a leginkább a Santa Clara-i menetelés példája mutat. Arra azonban Che is rájött, hogy egy tehetséges forradalmi vezető alatti szolgálat még nem tesz valakit tehetséges katonai vezetővé.
Mikor visszatért Kubába, 1965. áprilisa után eltűnt a közéletből. Bár már március 14-én hazaért a Kongó utáni három hónapos utazásáról, melyet Kínába, az Egyesült Arab Emirátusokba (Egyiptomba), Algériába, Ghánába és újra Kongóba tett. Így Kubában 1965-ben Guevara holléte a legnagyobb rejtélyek egyike volt, főleg mivel Castro után ő volt a hatalom legfőbb birtokosa.
Talán azzal is indokolható a közéletből történő távolmaradása, hogy az általa szorgalmazott iparosítási modell a kínaiak által követetthez hasonlított, így mikor a szovjet-kínai szakadás bekövetkezett, sem a kubai vezetőség sem pedig a szovjet tanácsadók nem tekintették Che elképzeléseit szalonképesnek. Más típusú gazdasági és ideológiai irányvonal bevezetése mellett döntöttek, amibe Guevara nem illett bele.
Che kínai gazdasági orientációja azért is terhessé vált a kubai vezetés számára, mivel a Szovjetuniótól való gazdasági függés lassan minden önálló döntést lehetetlenné tett. A kubai forradalom legelső napjaitól Guevara ugyanis a kínai-modell megvalósítását szerette volna végrehajtani a latin-amerikai államokban, és mindennek pedig egy gyorsított változatát Kubában. A nyugati megfigyelők kubai helyzetről alkotott képe alapján abban biztosak lehetünk, az a tény, hogy Guevara a szovjet tanácsadók elképzelései ellen lépett fel, nagyban elősegítette, hogy Castro minél hamarabb igyekezzen megszabadulni a számára és Moszkva szemében egyre problémásabb jobbkezétől. Ezzel párhuzamosan pedig Che is egyre inkább szkeptikussá vált a szovjet gyarmatosító eszközökkel szemben.
A vietnámi háború idején, bár tudta, hogy Észak-Vietnám csak előretolt szovjet hadállás, dél-amerikai elvtársait is minél több "kis Vietnám" létrehozására buzdította. A Guevara sorsát illetően kialakuló nemzetközi spekulációk hatására Castro június 16-án bejelentette, hogy a nép akkor kap információt Guevaráról, mikor Guevara hallatni akar majd magáról. Persze ettől a bejelentéstől az addig kialakult pletykák nemhogy csökkentek, hanem inkább csak megerősödtek. Ugyanezen év október harmadikán Castro bemutatott egy levelet, mely dátum nélkül érkezett Guevarától néhány hónappal azelőtt. Ebben a levélben Che szolidaritásáról és együttérzéséről biztosította a kubaiakat, de kifejezte azt a szándékát is, hogy számára létszükségletté vált, hogy elhagyja Kubát, és máshol harcoljon tovább forradalmi eszméiért. Bejelentette minden pártbeli és katonai tisztségétől való visszavonulását, visszaadta kubai állampolgárságát is, melyet még 1959-ben nyert el. Egy november elsején készült interjú során Castro elismerte, hogy mindvégig tisztában volt Guevara hollétével, ám azt annak kérésére nem árulhatta el. Tagadta a vádakat, miszerint Guevara halott lenne, ám valójában bármit is állított, ő sem tudott semmit. Che mozgalma és holléte a következő két év során homályban maradt.
A bolíviai gerillák vezetője:
Kubában egyre csak folytak a találgatások, hogy hová is tűnhetett az Iparügyi Miniszter és a Nemzeti Bank elnöke. Egy havannai interjú során május elsején a haderő főparancsnoka, Juan Almeida szerint "Guevara a forradalmat szolgálja valahol Latin-Amerikában". A valóság ebben az állításban rejlett, ugyanis Che a bolíviai gerillák oldalán harcolt ebben az időben.
A dzsungel egy részét ugyanis bennszülött bolíviai kommunisták gyakorlóterületnek vásárolták meg Nancazahuban, és itt Guevara irányítása alatt készültek a forradalomra. Che számára azonban a felkészítés és gyakorlás sokkal nehezebb feladatot jelentett, mint korábban a kubai elvtársaival véghezvitt háború. Egy komplett gerillahadsereg létrehozásában könyve megírásán kívül nagyon kevés valódi tapasztalattal rendelkezett. Mikor Bolívia elnöke, René Barrientos megtudta, hogy Guevara az országban tartózkodik, azt a kijelentést tette, hogy szeretné Guevara fejét egy lándzsára tűzve La Paz városában kiállítani. Megparancsolta tehát a bolíviai hadseregnek, hogy vadásszák le Guevarát és követőit.
Che azonban ekkorra jól felfegyverezte és sikeres küldetésekre vezette 120 emberét a Camiri hegyes térségében a bolíviai hadsereg katonái ellen. Ennek ellenére a hadsereg szeptemberben két gerillacsoportot is felszámolt azok vezetőinek kiiktatásával.
Guevara azon elképzelése, hogy ezzel Bolíviában forradalmat robbanthat ki, több tévedésen és dezinformáción alapult. Azt remélte ugyanis, hogy a kormány visszakozik, és mindenképp békét akar majd vele, azonban nem számolt az Egyesült Államok jelenlétével. Mikor az amerikai kormány megtudta, hogy Bolíviában van, CIA ügynököket küldtek utána, hogy kisegítsék a terroristák ellen küzdőket. Ezzel szemben Guevara egy gyengén felfegyverzett és éppen csak kiképzett bennszülött seregre számított. A bolíviai hadsereget viszont már évek óta az amerikai különleges erők tanácsadói képezték ki, így például egy hadosztálynyi Ranger-t készítettek fel a dzsungelbeli hadviselésre. Guevara ekkor a helyiektől és a hadsereg disszidenseitől sem kapta meg a várt támogatást és információt. Ezen túl pedig Bolívia moszkvai orientációjú Kommunista Pártja sem nyújtott neki segítséget a lázadás megtervezésében.
Ezen tényezők és a fokozódó amerikai nyomás hatására felgyorsultak az események. A bolíviaiak egy dezertőrtől megtudták Guevara gerillái táborhelyének pontos koordinátáit. Október nyolcadikán a La Higuera-i tábort bekerítették, és Che egy járőrözni induló különítménnyel együtt fogságba esett. Miután a lábán megsebesült és fegyverét egy golyótalálat használhatatlanná tette, felajánlották számára, hogy megadhatja magát. Az elfogása során jelenlévő katonák elmondása szerint az elfogása előtti lövöldözés során a következőképp kiabált: "Ne lőjetek! Che Guevara vagyok, és többet érek nektek élve, mint halva!". Mikor a katonák feljebbvalói értesültek elfogásáról, azonnali kivégzését rendelték el. Így 1967. október 11-én a helyi régi iskolaépületbe vitték, és a kezeit a táblára kellett tennie. Ezután több lövéssel végeztek vele. Guevara a következőket mondta az őt kivégző katonáknak: "Tudom azért vagytok itt, hogy kivégezzetek. Lőjetek, gyávák, csak egy embert öltök meg." Az első lövés a szívét találta el.
Castro október 15-én értesült a kivégzésről, és három napos gyászt rendelt el Kubában. Guevara halálát több tüntetés követte Latin-Amerikában.
Maradványait 1997-ben exhumálták, és DNS tesztet végeztek rajta, mely megerősítette, hogy valóban az ő maradványai találhatók a sírban. A maradványokat Kubába szállították, ahol forradalmár hősnek kijáró tisztelettel fogadták. 1997. július 12-én teljes katonai tiszteletadással temették el Santa Clara temetőjében.