A szivar térhóditása:
Európában az emberek kezdék a tubákolást elhagyni és áttérni a szivarozásra. A szivar kezdett a társasalmi élet részévé válni. A férfi klubokban külön szivartermeket nyitottak. A szivarozás az
arisztrokrácia priviligémiuma lett. Észak-Amerikában az európai betelepedõk létesítették az elsõ dohányültetvényeket a XVII. század kezdetén. Cunnecticut lett Észak-Amerika egyik legnagyobb dohánytermelõ területe. A XIX. század elején itt nyiltak a nagy dohánygyárak amelyek importált kubai magvakból kitenyésztett dohányleveleket használtak. Ugyanebben az idõben a dohánykereskedõk kezdtek kubai szivart is importálni, és a kereskedelem annak arányában nõvekedett, ahogyan a szivarozás mind népszerübbé vált. A szivarozás a XIX. század végére státusszimbolumbá vált.
Szivargyártás Kubában:
A dohánytermelés kubában lendült fel legjobban. 1850 körül, amikor jelentõs szabadkereskedelem folyt a dohánnyal, csaknem 10.000 dohányültetvény és több mint 1000 gyár volt a szigeten. Az
iparosodás id is begyürüzött és a földbirtokosok kiszorították a parasztokat. Ezáltal vagy bérlõkké váltak, vagy elköltöztek a sziget más területére. A szivarok zömét az USA-ba és Spanyolországba exportálták. A XIX. század utolsó felében a kubai szivartermelés tökéletesebbé vált, és kezdetét vette a méret és fajta szerinti külömbségtevés. Az USA 1857-ben vámtarifát vetett ki az importált szivarra, ezért új piacokat kellett keresni Európában. A XIX. század végén Kuba fellázadt a spanyolok elnyomó rendszere ellen. Sok szivargyáros elmenekült és letelepült Floridában és Jamaicában. Az 1898-as spanyol-amerikai háború után a sziget amerikai befolyás alá került és a szivar ipar ismét fellendült.
Fidel Castro az 1959-es forradalom után került hatalomra, ez megváltoztatta az ország szivartermelését. A nagyrészt amerikai kézben lévõ ipart államosították, és állami monopoliumként, Cubatabaco név alatt mûködik. A forradalom után sok jelentõs szivargyáros elmenekült és gyárakat nyitottak a Dominikai Köztársaságban, Floridában, Hondurasban, a Kanári-szigeteken és Mexikóban. Az USA 1961-ben kereskedelmi embargót vezetett be Kubával szemben. A szivargyártás ezáltal megint csak hanyatlott a szigeten. De nem csak emiatt, hanem köszönhetõ a sorozatos rossz terméseknek. A kilencvenes évek közepén a Habanos SA cég vette át a szivartermelést, hogy a kubai szivargyártás ismét fellendüljön.
A Kubán kívüli szivartermelés:
A kubai emigránsok olyan amerikai háttérrel, mint a Consolidated Cigar Corporation és a General Cigar Company mára már jelentõs szivartermelési ipart létesítettek számos közép-amerikai területen. Az USA-ba irányuló kézi elõállítású szivarok importjának fele a
Dominikai Köztársaságból származik, ahol az éghajlat és a dohánytermelés feltételei csaknem ugyanolyanok, mint Kubában. Számos más ország is hasznát látja annak, hogy a kubai szivariparosok elhagyták hazájukat, mint pl. Honduras, Nicaragua, Jamaica és mexikó épúgy, mint Florida az USA-ban. A Közép-Amerikán kívüli földrészek világszerte vagy kiváló minõségû szivarokat termelnek, vagy termelésükhöz maguk állítják elõ a nyersanyagot. Mint például az Egyesült Államok, Ecuador, Brazília, a Kanári-szigetek és Kamerun. Az indonéz szigetvilág, Jáva és Szumátra úgyszintén igen jó nyersanyagot szolgáltat a gépi szivartermeléshez.
|